Ausztria - története

Korai időszak

A mai Ausztria területe, a Duna és az Alpok termékeny talajú völgyei már a késői kőkorban benépesültek (kb. i. e. 8000-től). A kelta korban (i. e. 800-től 400-ig) jött létre az első királyság, a Noricum, amelyek települései elsősorban a sóbányászatnak és a sóval történő kereskedelemnek köszönhették gazdagságukat. A Hallstatti kor nevét a Hallstattban található régészeti leletekről kapta. A település múzeumában képzeletbeli időutazásra indulhatnak az érdeklődők a múltba.
Időszámításunk kezdetén a rómaiak meghódították az ország nagy részét, városokat hoztak létre és utakat építettek. A legjelentősebb római település Ausztriában, Carnuntum (a római Felső-Pannónia provincia fővárosa, a mai Alsó-Ausztria területén fekszik) az idők során jelentős központtá, sőt még császárvárossá is vált. Az egykori település helyén ma impozáns régészeti park, múzeum és amfiteátrum csodálható meg.

Ausztria születése

A népvándorlás beindulásával megszűnt a római befolyás a Duna menti országokban. A VI. században bajuvárok telepedtek le az országban. A frank uralkodó Nagy Károly a 800-as években határvédő vonalat hozott létre a mai Alsó-Ausztria területén, hogy a keletről származó szlávok és avarok további előrenyomulását megakadályozza. A X. században az Ennstől keletre létrejött egy őrgrófság, amely a bajor hercegek birodalmához tartozott és Babenbergi Leopold irányítása alá került. Ezekben az időkben (996) említik első alkalommal egy okiraton az „Ostarrichi” nevet,, amelyből később az „Österreich” kialakult.
A Babenbergiek kezdetben Pöchlarnt majd később a Duna egyik legszebb szakaszán, a Wachau régióban található Melket tették meg székhelyüknek. Az országot betelepítik, kolostorokat hoztak létre (pl. Klosterneuburg). A XII. század elején, Heinrich Jasomirgott uralkodása alatt Ausztria hercegséggé válik, Bécs pedig a székhelyévé.

A Habsburg uralkodás kezdete

Mintegy 100 évvel később I. Rudolf király került hatalomra, a Habsburg-ház első uralkodójaként. A család ezt követően csaknem 650 éven keresztül irányította az ország történelmét. A birodalom központja ekkor már a bécsi Hofburg, amelynek termei ma különböző múzeumoknak adnak otthont (Ezüstkincstár, Sisi Múzeum), ahol az érdeklődők megcsodálhatják az uralkodóház életét és munkásságát.  A Habsburgok idején az ország nagyhatalommá nőtte ki magát, 1452-ben pedig III. Frigyes uralkodása idején császársággá vált. Az ügyes házasodási politikájuknak köszönhetően a Habsburgok a XV. században megszerzik a befolyást Franciaország felett és Spanyolország királyává is válnak, amivel a tengerentúlon alapított gyarmatok is az irányításuk alá kerülnek.
A XVI. század legnagyobb kihívását a keletről előretörő törökök jelentették. 1529-ben az oszmán seregek sikertelenül ostromolták meg Bécset. A betolakodók ugyan visszavonultak, de a fenyegetés megmaradt az elkövetkező másfél évszázadon át. 1683-ban a törökök ismét a város kapui előtt álltak, de újra visszaverték őket, majd a haduraknak, mint Savoyai Jenő köszönhetően egészen Belgrádig szorítják vissza a törököket.
A török veszély elmúlásával kezdetét vette a művészet és kultúra addig nem látott mértékű felvirágzása. Ekkor keletkeztek az olyan pompázatos építmények, mint a Schönbrunni kastély (ma a világörökség része) vagy a salzburgi dóm, az építészek Johann Fischer v. Erlach, Lukas v. Hildebrandt és Jakob Prandtauer, valamint a festők, mint Daniel Gran, Paul Troger, Franz Anton Maulbertsch egyedülálló műveket alkottak. Mária Terézia uralkodása alatt (1717–1780) mélyreható reformok kezdődtek az állam valamennyi területén, amelyeket fia, II. József herceg (1741–1790) egy felvilágosult, liberális monarchia keretén belül folytatott.

A biedermeyertől a szecesszióig

Az 1789-es francia forradalommal és Napóleon hatalomhoz jutásával sok minden megváltozik: Ausztria sem tudja elkerülni a napóleoni háborúkat, majd 1814/1815-ben a Bécsi Kongresszus házigazdájaként részt vesz a kontinens újrafelosztásában. A sokk, amelyet a forradalom jelentett Európa nemesi házai számára Ausztriában arra készteti I. Ferenc császárt és kancellárját Metternichet, hogy korlátozzák a polgári szabadságot és cenzúrát vezessenek be. A polgárság ekkor visszavonul otthona négy fala közé: kezdetét veszi a biedermeier kor. A polgári házak szalonjaiban találkoznak egymással az emberek szűk körben, de a művészet ápolására továbbra is komoly hangsúlyt fektetnek. Festők, mint Ferdinand Georg Waldmüller és Friedrich Gauermann, zeneszerzők, mint Franz Schubert és költők, mint Adalbert Stifter, Ferdinand Raimund vagy Franz Grillparzer kerülnek a figyelem középpontjába.  A korszak végén ismét egy forradalom áll: 1848-ban a polgárság fellázad I. Ferenc ellen. Ezt követően I. Ferenc József veszi át a hatalmat, aki feleségével Erzsébettel, a legendás „Sisivel” mind a mai napig jelentős mértékben meghatározza az osztrák császárságról alkotott képet. Uralkodása alatt pompázatos építmények egész sora keletkezik Bécsben, amelynek köszönhetően a város jelentős közép-európai metropolisszá, és egy sok népet magába olvasztó, Magyarországra, Észak-Olaszországra és Délkelet-Európára is kiterjedő állam központjává válik. A keringőkirály Johann Strauß világraszóló sikereket arat. Sigmund Freud kifejleszti a pszichoanalízist. Az 1900-as években a bécsi szecesszió egyedülálló műveket eredményez: a festők, mint Gustav Klimt és Egon Schiele legalább úgy lenyűgözik az embereket, mint az építészek Otto Wagner és Adolf Loos. A Bécsi körúton tett séta, a látogatás a Sisi Múzeumban vagy a Sigmund Freud Múzeumban, illetve a Belvedere Osztrák Galéria megtekintése átfogó képet ad erről a korszakról.

A XX. század

A soknemzetiségű államban a feszültségek 1914-ben, az osztrák trónörökös Ferenc Ferdinánd szarajevói merényletében csúcsosodnak ki, amely egyben az első világháború kiváltó oka is. Ferenc József császár 1916-ban meghal, Ausztria pedig a háborút követően 1918-ban köztársasággá válik. A rendkívül nehéz gazdasági helyzet, valamint a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták közötti politikai ellentétek jellemzik ezt az időszakot, amelynek lezárását az 1934 februárjában kitörő polgárháború vet véget. Az 1934-es májusi alkotmánnyal Engelbert Dollfuß kancellár létrehoz egy önálló rendi államot. Ez év júliusában az osztrák nemzeti szocialisták puccsal próbálkoznak, amelyet ugyan sikerül elhárítani, de Dollfuß kancellárt megölik.  1938. március 12-én a német hadsereg bevonul Ausztriába és az országot „keleti védővonalként” beolvasztják Adolf Hitler nemzeti szocialista Német Birodalmába. A második világháború végét követően 1945-ben újra létrejön az Osztrák Köztársaság, de egy évtizeden keresztül még a győztes hatalmak, Nagy-Britannia, Franciaország, USA és Szovjetunió katonai felügyelete alatt marad.  
A szövetségesek és Ausztria között született békeszerződés 1955. május 15-i aláírásával és az „állandó semlegesség” kinyilvánításával Ausztria újra függetlenné válik. A keleti blokkot elzáró „vasfüggöny” határán található ország gyorsan a kelet és nyugat közötti forgóponttá válik. A magyarországi 1956-os felkelést és az 1968-as prágai tavaszt követően Ausztria menedéket nyújt a menekülteknek. Nem sokkal ezt követően nemzetközi szervezetek (UNO, OPEC) székhelyévé, valamint jelentős konferenciák és csúcstalálkozók helyszínévé válik. A vasfüggöny 1989/1990-ben hullik le, 1995-ben Ausztria belép az Európai Unióba.